A csókolózás történetét és annak kulturális indokait kutatja két amerikai professzor. Egyikük, Vaughn Bryant antropológia professzor, a Texas A&M University tanára szerint a csók egyáltalán nem természetesebb dolog, mint az öltözködés. Annak ellenére, hogy őseink is éltek ezzel a szokással, az ajkak ilyen formájú érintkezése nem tartozik genetikailag meghatározott szokásaink közé. Több népcsoport is van, ahol nem volt szokás a csók. A déli csendes-óceáni területeken lévő Mangia-szigeten élő emberek, annak ellenére, hogy szenvedélyes szeretők voltak, nem ismerték a csókot az európaiak 1700-as évekbeli megjelenéséig. Néhány ázsiai kultúra viszont még most is ódzkodik ettől a szokástól. Kínában és Japánban tabunak számít a nyilvánosság előtti csókolózás, sőt Kínában egy évtizede egy újságcikkben még megdorgálták azokat a fiatalokat, akik átvették a nyugati szokásokat, és káros viselkedésformának nevezték azokat. Amennyiben a csókolózás valóban tanult szokás, már csak az a kérdés, hogy ki volt az első, aki száján puszilta meg azt, akit a legjobban szeretett. Sokan úgy gondolják, hogy a csók története több millió évvel ezelőttre nyúlik vissza, vélhetően arra az időre, amikor az anyák a megrágott ételt egyenesen csecsemőjük szájába helyezték. Elképzelhető, hogy azért alakult ki ez a szokás, mert így mutatták ki érzelmeiket őseink a legjobban szeretett személy iránt. Az érvelés azonban hibásnak tűnik, mivel az Új-Guineában élő pápua anyák még mindig élnek ezzel a szokással, ám addig ők sem csókolóztak, míg az európaiaktól el nem tanulták. Az első csókra vonatkozó utalás az írott forrásokban egyébként Kr. e. 1500 környékéről való, és a védikus szanszkrit nyelven íródott szövegekben található. Ez egészen pontosan az orr összedörzsöléséről és érintkezéséről szól. A Kr. u. 6. századi Káma Szútra viszont már az általunk jól ismert csók három típusáról beszél, annak alapján, hogy milyen viszonzásra talál az aktus. Ezt a három csók-fajtát ismerték az ókori görögök és a rómaiak is. A Római Birodalomban külön elnevezéssel illették őket érzelmi töltetük szerint: osculum, basium és saviolum. A középkorban a katolikus egyház elítélte a csókolózást, csupán az Isten tisztelete jeléül tartották elfogadhatónak. Bryant szerint a csók népszerűségének a titka az érzékiségben rejlik. Az ajkak és a nyelv egyike a legérzékenyebb testrészeinknek, mivel idegvégződések sokasága található rajtuk. Másrészről csókolózás közben viselkedésünket befolyásoló endorfinok és hormonok szabadulnak fel. Bryant szerint a szagok segítségével mérjük fel partnerünket, sőt, a nyálunk egyes összetevői is szerepet játszanak a kémiai vonzódásban. A tudós úgy látja, hogy az eszkimók orr-összedörzsölése is az arcon található mirigyekből érkező illatok ´vizsgálatára´ szolgál. Rachel Herz pszichológia professzor, a Brown University oktatója szerint az illatunk képet ad immunrendszerünk aktuális állapotáról, és azt a partnert részesítjük előnyben, akinek illata egészséges immunrendszerre utal. Elképzelhető tehát, hogy a csók lényege nem is maga a csók, hanem az, hogy valamilyen formában érzékelni tudjuk partnereink természetes illatait. - ´Azt hiszem, hogy az illatok hoznak össze bennünket´ - mondja Herz. A csóknak egyébként hátrányai is vannak, több száz fajta baktérium cserélhet gazdát egy-egy nyelves puszi után, úgyhogy nem árt, ha óvatosak vagyunk...