Barátnők

A folyosó ablakán nézett kifelé. Vágyott a külvilágra, de ott nem volt, akivel tudott volna beszélni. Felegyenesedett, kinyitotta az ablakot, majd kihajolt. Nem volt valami esztétikus látvány - néhány öreg fenyőfa eltakarta a kilátást az iskola udvarára. Néhány osztálytársa ment el mögötte, de ügyet sem vetettek rá - egy hete már nem beszélnek vele. Olyat tett, amit nem kellett volna.. A barátnőjére gondolt. Az egyetlen barátnőjére, aki már nincs mellette. Őmiatta utálják most a többiek. S már Ő sincs. Behunyta a szemét, s érezte, ahogy a szél megcsapja arcát. Eszébe jutott az a kép, amit utáljára látott a lányból - egy poros padlás, egy kötél, s a lány anyja, aki gyermekét éppen levágja a folytó kötélről. A mentők, ahogy ellenőrzik a púlzúsát, ahogy megpróbálják újraéleszteni, de nem sikerült. Ott halt meg a kötélen lógva, egy poros padláson.. Kicsengettek. Visszament a terembe, de nem figyelt az órán. Nem értette hogy mit magyaráz neki a tanár.. Valami koszinusz.. eddig eljutott hozzá, de semmi több. Felemelte a kezét. A tanár alig akarta felszólítani, de végül megtette. - Tanárnő, rosszul vagyok.. Hazamehetek? - a tanár egy percig nézte, majd bólintott. Összecsomagolt, majd még utoljára végignézett a termen. Senki nem nézett rá, a tanár sem. Köszönt, de senki nem méltatta válaszra. Vérzett a szíve.. Rettenetesen vérzett.. Egész hazáig futott. Berohant a házba, ledobta a táskáját. Akkor már sírt. Akárcsak a barátnője. Felrohant a fürdöszobályukba, majd megrántott egy, a plafonból lejövő madzagot, majd felmászott a padlásra. Mindent látott.. egy poros padlás, egy kötél, s a lány anyja, aki gyermekét éppen levágja a folytó kötélről. A mentők, ahogy ellenőrzik a púlzúsát, ahogy megpróbálják újraéleszteni, de nem sikerült. Ott halt meg a kötélen lógva, egy poros padláson..